Buuu!~

Nos,mint ahogy az a címből is leszűrhető,ma,egészen pontosan december másodikán volt,unalmas,sablonos,hétköznapi kis nevecskémnek a napja. Kimondhatatlanul szoktam utálni. Tényleg. A falra mászok tőle,hogy egy teljesen átlagos nap,amire ráragasztották,hogy akkor ennek és ennek a névnek a napja legyen,és akkor ünnepeljünk.

Bvah.

Viszont most kivételes dolog történt...valami,ami már-már megszeretette velem a nevem. Ez pedig az,hogy édesanyámtól kaptam egy könyvet...

Tudni illik,sosem kapok könyvet. Drága,és nincs rá pénz címszóval. Szóval be kell érnem a könyvtár ősöreg,molyrágta könyveivel,ahol alig akad néhány új darab,és az érdeklődési körömön belül csak egy-két mű akad a kezembe.

Szóval kimondhatatlanul örültem ennek a kötetnek. :D Pláne,hogy nem is akármilyen kötetecske ez. Régóta fájt rá a fogam. Most pedig a kezembe foghattam a drágaságot. Ez pedig nem más,mint...

Gyerekek...Azt hiszem,szerelmes vagyok! :D